Miről szól a blogom?

Pár hete a #Bloggerképző meghirdetett egy 30 napos posztkihívást, amelynek az egyik napirendi pontja a Miről szól a blogom téma volt. Annak ellenére, hogy jó ideje indíttatást éreztem az írással kapcsolatban, akkor még nem igazán tudtam, hogy miről fog szólni az én kis online naplóm. Azóta eltelt több, mint egy hónap és gazdagabb lettem a posztkihívás tapasztalataival valamint szépen lassan körvonalazódni kezdett, hogy mi is lesz az én digitális könyvecském fő témája.

Ahogy a blog neve is mutatja egy könnyed, személyiségemből kifolyólag vicces és (remélem) olvasmányos posztbejegyzések sokaságával fog találkozni az olvasó.

A blog szalagképe is a segítségemre van abban, hogy bemutassam a témaválasztásaim fő vonulatát, hiszen minden kedvenc elfoglaltságom szerepel a fotón.

A könyv az idei év kihívását jelképezi. 2020 január 1.-én kitaláltam, hogy az év folyamán havonta minimum egy könyvet el szeretnék olvasni. Az elmúlt pár évben elhanyagoltam az olvasását, pedig imádom. A munka, a család és az egyéb kifogások mind mind megadták az indokot arra, hogy miért nincs időm olvasni. Aztán januárban megráztam magam és tudatosan tettem azért, hogy naponta legyen legalább 30 percem az olvasásra. Ebből mára már napi egy óra is összejön. Így 2020 április elején a nyolcadik könyvemnél tartok, jóval a terv felett.

A kávé nagyjából 8 éve része az életemnek. Nem vagyok egy nagy kávéfogyasztó, mert a kávézás nálam hangulat és időjárás függő. Aki ismer az tudja, hogy én koffein nélkül is 100 %-on pörgök. Ha kell, pár óra alvás után is működő képes vagyok. Az ébredéshez egy forró zuhany nekem bőven elég.

Viszont egy jó beszélgetés mellé elengedhetetlen egy csésze piszok erős fekete vagy egy nagy bödön forró, tej habos-babos, kakaóporral megszórt cappuccino. Ez is attól függ, hogy épp ki vagy kik a beszélgetőpartnereim vagy milyen évszak van, esetleg az, hogy hol vagyok.

Nyáron nagyon ritkán iszom kávét. Egész egyszerűen nem kívánom abban a marha melegben. Viszont ha Olaszországban vagy Párizsban vagyok ki nem hagynám a kávészünetet. Szeretem kávézás közben a helybéli embereket bámulni és elképzelni az életüket. Komplett családregényt szoktam egy egy személy köré gondolatban építeni.

Ősszel vagy télen, amikor beköszönt a hideg csípős idő nem igazán múlhat el úgy a délelőtt, hogy ne innék meg egy nagy bögre tejeskávét a délelőtt folyamán tízórai gyanánt. Felmelegíti a lelkem a reggeli munkába történő utazás után és megnyugtat az év végi hajrá során.

A süti testesíti meg mindazt, amit a legeslegjobban imádok: a sütést. A nagyim öröksége a sütés-főzés szeretete. Felnőtt fejjel a sütés precizitása jobban rabul ejtett, mint a főzés szenvedélyessége. Hobbyból jó pár éve a cukrász szakmunkás képzőt is elvégeztem csak azért, hogy választ kapjak a kérdéseimre és megismerjem az apró cukrász trükköket.

Reményeim szerint sikerül majd a Gabi konyhája kategória alatti bejegyzésekkel segítenem vagy tisztáznom pár kérdést.

Nem fogom a tutit megmondani, mert ahány ház, annyi szokás. Én inkább a tapasztalataimat és élményeimet szeretném megosztani az olvasóval a régi jól bevált vagy a most oly közkedvelt szakemberek által készített receptekkel kapcsolatban.

Köszönöm, hogy olvasol.

Kiss Gabriella, hobbyblogger

error

Tetszett a bejegyzés? Kérlek oszd meg mással is!